január 3.Az utolsó simításokat végeztem a rajzomon, amikor csöngettek.
-Angie, nyisd ki, lécci! - üvöltöttem ki a zárt ajtón a szomszéd szobába.
Légies léptek hallatszottak, majd a kitartó csengetés abbamaradt. Tudtam, hogy Daemon és Chris jönnek, de ma rossz napom volt, és semmi kedvem nem volt Daemon-nal találkozni, Chris pedig úgyis mindig bejön. Igazam lett.
-Bejöhetek? - kukucskált be az ajtómon a barna, szinte fekete üstökével az emlegetett szamár.
-Persze - tettem félre a rajzomat, felálltam az íróasztalomról, és kinyújtóztam.
Chris átvágott a szobán, megfogta a derekam, és hosszan, lágyan megcsókolt. A nyaka köré fontam a karomat, és megbirizgáltam a hátsó tincseit, mire megsimogatta a hátam, elengedett, sötét szemében ezer érzés kavargott. Fáradtan rámosolyogtam, majd levetettem magam a sötét ágytakaróval letakart ágyra. Chris felvette a rajzom, megszemlélte, elmosolyodott.
-Gyönyörű.
-Köszönöm. Elviheted - vontam vállat, és elfordultam tőle, szemem a másik fal felé nézett, így nem vettem észre, hogy az ágyam mellé lépett, csak amikor egyik kezemet a kezébe vette, és lassú köröket rajzolt a tenyerem belső felébe.
-Rossz napod van?
-Nagyon. Isabelle felkeltett reggel nyolckor, odaégettem a reggelit, nincs meg a kedvenc pólóm, és holnapután kezdődik az iskola - sóhajtottam.
Chris halkan kuncogott.
-Ugye tudod, hogy minden nappal, amellyel közelebb kerülünk az iskolakezdéshez, egyre morcosabb leszel?
-Igen, és... Tényleg ne haragudj, csak ez totál kikészít. Megint az a sok ember, a bolond tanárok, az egy tonna házi feladat, amitől csak kiborulok.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.
-Hogyan lehetsz ebben olyan biztos? Ráadásul neked még az RBF vizsgáid is idén lesznek - fordultam felé, sötét szemébe nézve.
-Tudom, de van egy biztos pont az életemben, amire ha gondolok, tudom, hogy semmi baj nem lesz - leguggolt elém, és kisimított egy hajtincset a szememből. - Te vagy az a pont. És tudom, hogy amíg veled nem lesz semmi baj, addig velem is minden rendben lesz.
Megcsókoltam. Igazán. Chris nem ellenkezett, hanem megfogta a derekamat, és óvatosan leemelt az ágyról, hogy a földön még szorosabban magához vonjon. Beletúrtam fürtjeibe, az ölébe fészkeltem magam, és...
-Szia Mia!
... azzal a lendülettel felugrottam, felkaptam egy párnát, és az éppen belépő Daemon fejéhez vágtam, aki meglepetten kapta el a tárgyat a levegőben.
-Hé, nyugi, Mia, csak semmi heveskedés. Tudom, hogy legtöbbször heves reakciókat váltok ki az emberekből, de hogy ennyire...
-Húzás, Daemon - sziszegtem, és beintettem neki.
-Ejnye, Mia, hát szabad ilyet? - nézett rám angyalinak szánt arccal, és beengedte az öcsémet.
-Ash? - kérdezte félénken öcsikém.
-Ó, szia, Jamie - vágtam át a szobán, és gyilkos pillantást vetve Daemon-ra, felemeltem a kisfiút. - Mi kéne?
-Kölcsönadod a Jégkorszakot?
Daemon kuncog.
-Persze, melyiket? - léptem a DVD-s polcomhoz.
-A négyeset.
-Hogyne, bármit - mosolyogtam a kis kópéra.
Daemon most már egyenesen fuldoklik a visszafojtott nevetéstől.
-Köszi - mosolygott Jamie.
-Szívesen - mosolyogtam vissza, és puszit nyomtam a kis szöszke fejére.
Ő a családban az egyetlen szőke, így rajtam kívül mindenki Szőke Hercegnek hívja. Az ajtóhoz lépkedtem, letettem öcsit a földre, és a kezébe adtam a DVD-t.
-Vigyázz rá! - simogattam meg még egyszer a kis vállát.
-Oké. Szia Ash! - lépett ki a szobából.
Becsuktam mögötte az ajtót, majd megpördültem, és egy akkora pofont adtam Daemon-nak, hogy még Chris is felszisszent.
-Mi bajod van neked? - sziszegtem.
-Neked most komolyan Jégkorszak DVD-éid vannak? - nézett rám vigyorogva Daemon.
-Nem, ez közös, családi, csak már nem fért el a nappaliban. Amúgy meg mi közöd hozzá? És egyáltalán, mit csinálsz itt?
-Angie ötlete volt, hogy jöjjünk át, és játszunk valamit, mondjuk, Activity-t.
-Aha. Akkor hol van Angie?
-Jön, csak anyukátok elszólította segíteni valamiben.
-Ugye még nem öltétek meg egymást? - libegett be ekkor Angie.
-Szia Angela! - integetett Chris.
-Hello Chris! - vigyorgott a tesóm.
-Ezt most egyébként komolyan gondoltad? Activity? - néztem rá furán.
-Miért ne?
-Na jó, én nem játszom - fordultam el.
-Most miért? - szomorodott el Angie.
-Inkább nézek filmet.
-Rendben - vont vállat Daemon. - Nekem jó, csak ne Jégkorszak - vihogott fel, mire még egy párna száguldott felé, amit elkapott.
-Hozok pattogatott kukoricát - sietett el Angie.
-Én meg párnákat. Mielőtt Mia az összeset kihajigálja az ablakon... - siklott ki Daemon is, mielőtt válaszolhattam volna.
Sóhajtva Chris felé fordultam, aki már ott is állt mellettem.
-Ajándék - nyomott a kezembe egy összehajtott papírlapot. Kihajtottam.
-Gyönyörű. Köszönöm - mosolyogtam, aztán már jött is Daemon és Angie, és kezdődött a film (ami NEM a Jégkorszak volt).