Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

február 24.

Ló. Macska. Tehén. Pegazus. Madam Pomfrey. Aztán az átváltozások véget értek, és félájultan hullottam a padlóra. A bál óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan váltogatom az alakomat. Azóta a gyengélkedőn vagyok, hogy a diákoknak fel ne tűnjön furcsa viselkedésem. Csak Beck és Meggie tudják az igazságot. Most is őket vártam.
-Cat! - rohant ekkor be Beck, aztán felkapott, a karjaiba vett, és megcsókolt. - Hogy vagy, szívem?
-Jól - mosolyogtam bágyadtan.
-Hú, én ezt még mindig nem hiszem el - ingatta a fejét Meg.
-Pedig hidd csak el - bólintottam, aztán megrázkódtam.
Egér. Macska. Visszaváltoztam.
-Merlin! - nézett rám Beck aggódva.
-Szerintem jobb lenne, ha letennél - leheltem.
-A látogatási idő véget ért! - csörtetett ide Madam Pomfrey.
-De csak most jöttünk! - ellenkezett Meggie.
-A betegnek nyugalomra van szüksége! El innen, el! - hessegette el barátaimat a javasasszony.
Beck és Meggie csókot dobtak, mielőtt távoztak. Szinte azonnal változni kezdtem.
-Szegény leány! - hallottam Madam Pomfrey hangját. - Mit csináljunk veled?
Én viszont tudtam, mi lenne nekem a jó. Ha megtalálnám Penelope-t. Valahogy ösztönösen tudtam, hogy ő segíthet megállítani a rohamokat. De ehhez még beszélnem kellett Willel.

március 14.

-Szimuláció! - kiáltott fel McGalagony.
-Szi... Mi? - rogyott a padlóra lihegve Cat, sokadik átváltozása után.
-Szimuláció - mondta még egyszer McGalagony. - Ma van egy hónapja, hogy megkaptátok képességeiteket, szeretném látni, mire jutottunk.
-Ööö... Semmire...? - próbáltam közölni, hogy egy árva szikrát nem tudok megidézni.
McGalagony szigorúan rám nézett, aztán a semmiből elővarázsolt hét teli pohár italt.
-Meginni! Nem, Ashley, nem mondom meg, mi ez.
Bosszúsan fújtam egyet.
-Biztos, hogy...
-MEGINNI! - mennydörögte McGalagony.
-Jól van már, jól van. Nem kell úgy felkapni a vizet - mormogtam.
Hanyag mozdulattal felkaptam a poharamat, és legurítottam a torkomon. Szinte azonnal egy sötét erdőbe kerültem, ami kísértetiesen hasonlított a Tiltott Rengetegre, csak még annál is sokkal ijesztőbb kiadásban.
-Merlin - suttogtam, aztán hangosan felsikítottam, amikor valami hozzáért a karomhoz.
-Nyugi, csak én vagyok - súgta a fülembe Chris, aztán pár másodperccel később Daemon mormogását és Angela sipákolását is meghallottam.
Leia teljesen hangtalanul, felajzott nyíllal érkezett meg, szemével felmérte a terepet. Will nem sokkal utána érkezett, és most az egyszer az ő arcán is láttam némi bizonytalanságot. Óvatosan körbe rendeződtünk, szemünkkel az erdőt fürkésztük. A világért sem vallottam volna be, de féltem. Nagyon.
-Oké, akkor most mi lesz? - kérdeztem kissé remegősebb hangon, mint terveztem.
-Szerintem... - kezdte Will, de ekkor Leia kilőtte a nyílvesszőt.
Valami puffant a bokor mélyén.
-Többen is vannak. És ránk vadásznak - közölte Leia szenvtelen arccal, aztán fordulásból lelőtt egy kutya alakú valamit, ami éppen Chrisre ugrott.
Meredten bámultam a testet, aztán ösztönösen felsikoltottam, és rohanni kezdtem. Hallottam Chris, Daemon, Angela és Will hangját, de tudtam, hogy Leia-t nem fogom meghallani. Macskaléptekkel haladt. Aztán meghallottam őket. Súlyos testükkel szaggatták a bozótot. Néha egy-egy puffanást és nyüszítést is hallottam, feltehetőleg Leia lőtte le őket. Rohantam. Aztán hirtelen megtorpantam. Előttünk egy hatalmas tó terpeszkedett, nem volt hová menni. Fordultam balra. Kutya alakú lények törtek ki a sűrűből. Fordultam jobbra. Ott is ugyanaz volt a helyzet. Csapdába kerültünk.

március 14.

A csillogó víztükör láttán egy pillanatra összerándult a szívem, és kicsivel több ideig hunytam le a szemem.
Nyugi, szivi susogta Oliver.
Ó, fogd már be! szóltam rá, és az agyam egy távoli helyére tuszkoltam a hangját.
Most a feladatra kell összpontosítanom. Sarokba szorítottak bennünket. Ashley idegesen nézett körbe-körbe, Angela szempilláján egy könnycsepp hintázott, Daemon pattanásig feszült idegekkel, Chris félve, Will elszántan állt.
-Meg kell próbálnotok használni az erőtöket! - kiabálta Will.
Tudtam, hogy nincs menekvés. Ezek bénák. De meg kell mentenem őket. Eléjük perdültem, mintegy pajzsként, és még abban a pillanatban elhajítottam a tőrt, amely egyenesen a szívébe fúródott az egyik mutánsnak. Nem éreztem elégedettséget, tovább hajigáltam a tőröket, míg végül egy sem maradt. A többiek felé fordultam, de döbbent arcuk mögött most a tanterem falát láttam felsejleni.
-Ezt meg hogy... - kezdte Daemon.
-KÉPZELTED! - süvöltötte McGalagony. - ENNEK A FELADATNAK A LÉNYEGE A CSAPATMUNKA LETT VOLNA!
-Bocsánat - mondtam.
McGalagony a halántékát kezdte dörzsölgetni.
-Jól van, semmi baj. Később újra megpróbáljuk. Mindenki térjen vissza a gyakorlatához!
Gratulálok, kislány! Ezt jól megcsináltad vigyorgott a fejemben Oliver.
Inkább nem is válaszoltam. Cat még mindig az átváltozásaival küzdött, gyaníthatóan azért nem tartott velünk, a többiek pedig gyakoroltak, így én is visszatértem a céltábláimhoz.
Öregem, cica, totál kiborítottad Will-t meg Rosalind-ot! Gratulálok!
Hagyj már békén! sziszegtem vissza.
Az edzés végeztével elköszöntem a többiektől és a Rengetegbe mentem. Beszívtam a levegő édes illatát, és elmerültem a csendben.